A szörny

A szörny

     pókszázlábú

Ez most nem egy receptes bejegyzés lesz, hanem egy krízis helyzetről való történet. Most ahogy írom ezeket a sorokat hajnal háromkor a kanapén gubbasztva ideje értékelni az egy órával ezelőtt történteket. Hogy mi is történt? Én a világon mindenféle állatot elviselek, megnézegetem az élőhelyén hozzá sem érve. Ők élik a kis világukat és én is, nem háborgatjuk egymást. Azonban mégis van pár élőlény, amitől a hideg is kiráz és nem szívesen találkozom velük. Az elkerülő listám legalján a katicák állnak, mert bár szépek és barátságosak képesek az emberre rárepülni ezért nem szeretek a közelükbe kerülni. Őket követik a szitakötők, akik híresek repülőleszállónak nézni az ember bármely testrészét. Mintha a sejtjeink felszínén apró emberkék csápolnának, hogy „Ide, erre szállj le!” és ők úgy tesznek. Jönnek a nagy szárnyaikkal és félő, hogy szembe repülnek. Az előkelő 2. helyen található a cserebogár (és bármilyen más kiszámíthatatlanul kitines páncéljával manőverező bogár). Cserebogár és hosszú haj elég is ennyit mondanom és gubancos emlékek sorát idézem fel. Azonban van egy lény, amelyet ha meglátom sikoltva, üvöltve elborzadva dobom el az agyamat és csápolva rohanok a vele ellenkező irányba olyan törzsi táncot lejtve, amellyel a világ túlsó felén is felfogják, hogy a világvége itt van. Ez a kis izé a hétköznapi embernek valami százlábú lenne rá a megnevezése, de nem ez egy ikerszelvényes lény. Olyasmi, ami a bioszkönyvek réme és csak remélni tudtam, hogy kilencedikben találkoztam vele először és utoljára. De nem! Ez a… borzadájos valamire rákeresve ez nem ikerszelvényes rendszertani besorolás alapján, hanem a százlábúakon belül a becses neve a pókszázlábú. A kis állat húsevő, mint én csak hogy úgy véli, ő nálam fogja levadászni a vacsiját azokkal a nagy antennákkal hadonászva. Nem csoda, mivel az albérletbe való beköltözésem előtt a fűtés cserélve lett így a nagy falfúrások és egyéb munkálatoknak következtében előfordulhat, hogy ez a csábos csápos remek kis alagutaknak véli a csövek és a fal közötti 1-2 mm-es eltérést. Állítólag legyeket zabáló ártalmatlan éjszakai állat, aki a nedves helyeket szereti ezért előfordul fürdőszobában, konyhában. Én először a wc-n ülve találkoztam vele és nem vicc, de egy róla szóló cikkíró első találkozása is így történt, hogy csak oda pottyant valahogy. Én mondom, nevezhetne a kukkoló vagy perverz rovar címre. De miért is olyan szörnyű lény számomra? Azért mert a sötét és meleg helyeket kedveli, mint Oscar, csak míg ő szépen összegömbölyödve labda pitonhoz méltóan ellenne egy ilyen szituációban (de azért őt sem szeretném az ágyamban látni) addig ez a pókszázlábú jön és rohan félőrülten ide-oda mászva a maga gigantikus méretével. Most aztán hajnal 2-kor az ágyam mellett a falon grasszált, de résen voltam, mert úgy 2-3 hete párom karjába csimpaszkodva visítottam, hogy én bátor vagyok és az igazamért akárkivel harcba szállok, de mentsen meg attól a valamitől. Szóval a közelben volt a rovarirtó spray. Én lefújtam, a lábacskák meg zuhantak. Utána fújtam még biztos, ami biztos. De ez! Chuck Norris is ilyen állatokat tarthat hobbiból, mert a lény teljes felindulásból rohant föl az ágyon a rovarírószertől fénylő testtel és rohant felém az ágyon. Szomszédom biztos örülhetett, mikor halálsikolyok közepette ugrottam ki az ágyból. A Lara Croft-os vetődve lövöldözést imitáltam a flakonnal és közben üvöltöttem. Nem viccelek, szóról szóra így történt. Nyertem, de ára volt. A szobában még most is szellőztetek, pedig közben fél 4 lett. Az ágyam helyett kénytelen leszek ideiglenesen a kinyitott kanapén elszállásolni magamat. Puma úrral innen írom az egész esetet és közben Oscar terráriumát figyelem, aki szintén éjszakai állatként elképesztően örülhet nekem, hogy még mindig ég a villany. Igazából eddig 4 alkalommal hozott rám kisebb frászt ez a szörny, de állítólag egyesével szokott előfordulni és jelenléte természetes és hasznos is. De akkor miért ilyen hátborzongató és miért ilyen tolakodó a viselkedése? Most akkor képzeljük el ugyan ezt gyógyító varázserejű póni-egyszarvúakkal. Ül az ember a wc-n és akkor egyszer csak bezuhan a barna patás plusz 2 lábbal barna szőrzettel nagy csápokkal és azonnal kalimpálna a létező legfurább testhelyzetben. Majd ha ezt a találkozást kihevertük a plafonról vigyorogna rád, mint a horror játékból a Boogeyman. Végül kicsit sem hívatlanul bebújna az ágyadba és közelítene feléd. Nem tudom ki az, akinek az jut eszébe, hogy „Jaj de jó, hogy itt vagy! Milyen kis hasznos vagy és csak segíteni akarsz nekem.” Nem, épp elég darabolós film kezdődött már így, ráadásul cipészek álma barátunk esetenként bűzt is ereget és harapni tud a leírások alapján. Állítólag órákig viszkető érzést okoz és kis piros foltot. Szóval büdös, harap és az éjszaka közepén rád akar mászni. És én itt mondtam, köszönöm én lefújnám a dolgot itt, szó szerint.

Ui.: Azoknak üzenem, akik szétkenés során darabokra vágják és egy része a testnek eltűnik: a lábai újra nőnek…. muhahaha

Milánói szószos csirke

Milánói szószos csirke

A legfontosabb összetevő

Rizs rizsfőzőben

Hús, én ilyen alakúra vágtam

Mit tegyünk, ha 1 óránk van és azalatt kell bevásárolni, főzni és enni is? Természetesen ilyenkor jön rá az emberre a nagy húsevő kedv. :D Ezért beletörődtem a sorsomba és egy csirkemellet vettem, azonban nem tudtam eldönteni, hogy mi a megfelelő gluténmentes fűszerezés. A tipikus patt helyzet, amikor szorít az idő, de én még mindig az összetevőket vizslatom. Végül elegem lett az egészből és lekaptam a polcról egy milánói szósznak a porosított változatát.

Recept:

1. Tegyük oda a rizst főni, mert annak 15-20 perc is elkellhet. Javaslat, ha nagyon sietünk érdemes 15 perc múlva abbahagyni a rizs főzést és félkeményen megenni, majd a vízen lefedve otthagyni 2-3 órára (értelem szerűen, amikor ismét lesz alkalmunk aznap foglalkozni vele). Ekkorra jól megszívja magát és kapunk egy kocsonyás szétfőtt valamit. Nos ez még mindig jobb a későbbiekben, mintha elkéstünk volna vagy egyáltalán nem lett volna rizsünk. J
2. Elővesszük a húst és alaposan megmossuk!
3. Felvágjuk csíkokra/lapkákra.
4. A serpenyőbe olajat öntünk és a húsokat benne sütjük kb 10 percig. Akkor jó, ha már puha és fehér. Vigyázat, a falfehér húsok még nem jók, egy kicsit törtfehérebbnek kell lenniük!
5. Szórunk rá sót és a milánói porból annyit, hogy teljesen befedje. Amikor már pirosas felszíne lett tőle a húsnak, akkor elég. Én még a forgatás közben is meg szoktam szórni egy kicsit a másik oldalát.
6. Kiszedjük és a rizzsel együtt tálaljuk.

Igazából ennyi volt a gyors recept. Fürge ujjakkal 15 perc alatt is elkészíthető nagy finom, tápláló és egyszerű étel. Azonban a nagy sietségben mindenki vigyázzon a kezeire a hús vágása közben és a forró olajjal. (Kétszer csináltam ezt a húst és mind kétszer megvágta magam… szóval vért izzadok a konyhaművészetben kialakuló kreativitásommal :D .) Sajnos kép nem készült a végeredményről, mert siettem minden alkalommal.

Oldalt paníros csirke

Oldalt paníros csirke

 

Hozzávalók

Az állaga :P

Végeredmény

Ez volt életem első sütése. Az érzés, amikor először nézel farkasszemet a csirkemellel és látod rajta, hogy legfőbb célja az egész estén át való szivatás. De azt mondtam neki, hogy okosabb vagyok és segítségért telefonálok. Arra emlékszem, hogy milyen összetevőket kaptam meg és, hogy egy serpenyő is szerepelt a sztoriban, viszont a recept valahol elkallódott az agyamban. Ott álltam a hússal és vártuk a következő menetet, miközben elszántan méregettük egymást. Végül egy vállrántással lesz, ami esz alapon neki estem.

Hozzávalók:

• olaj
• 1 csirkemell
• kukoricaliszt
• tej (rizstej)
• milánói alappor
  
  

1. A csirkét megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk és megsózzuk.
2. A gázt meggyújtjuk és olajat öntve a serpenyőbe a tűzhelyre helyezzük.
3. Az alapanyagokhoz nem tudok mértékegységet írni. Mindent tetszés szerinti sorrendben öntögetünk felváltva a húsra és közben kavargatjuk. Ha kell, még sózzuk vagy borsozzuk.  A kép talán segítséget nyújt az arányokhoz és támpontot a cél eléréséhez.
4. Amikor a hús fehérre sült és körülötte/rajta darabossá válik a narancssárgás szósz, akkor elkészült. Fontos, hogy hajlamos lehet a túlzott olajosságra, ezért érdemes lecsöpögtetni.
5. Köretnek bármi mehet.

Életemben kétszer készítettem el ez idáig. Egy kóstolóm is akadt, aki nem igazán díjazta első saját receptemet. :D Viszont nálam kedvenc így is. Igazán nehéz és kiadós étel tud lenni, ezért vigyázni kell, hogy mennyit eszünk belőle egyszerre.

Tejbegríz-Kása

Tejbegríz

Végeredmény

Hozzávalók

A fakanál megáll benne :P

Avagy, hogyan kell tej és gríz nélkül tej és gluténmentes tejbegrízt készíteni. A fő alkotó elemek nélkül a kérdés az, hogy mennyiben illik a receptnek ez a cím? Végül is mindegy, finom, egyszerű és édes! Az alábbi variációt nagymamám találta ki nekem, mivel nagyon szeretem ennek az édességnek minden csokis fajtáját. Ezért ez sem hiányozhat az elkészített dolgok listájáról.

Recept:

• 0,5 l tej (rizstej, mandulatej, szójatej, kókusztej)
• 1,5 dl kukoricadara (Figyelem, a nagy áruházakban 2 részen kapható mindig: a liszteknél és az allergén/diabetikus soron!)
• csipet só
• csipet cukor

1. Összekeverjük egy lábasban a hozzávalókat. Az összeöntés sorrendje tetszőleges.
2. Gázon fakanállal kevergetjük egészen addig, amíg massza állagúra be nem sűrűsödik. Ha túl sűrű, akkor kevés vízzel hígítva kavargatjuk főzés közben.
3. Tálaláskor kenünk vele egy vékony réteget vagy, amilyet szeretnénk és mehet rá a cukor majd a kakaópor/méz/fahéj ízlés szerint.

Azt szeretem ebben az ételben, hogy gyors és laktató, bár nem túl tápláló vagy egészséges. Viszont kevés alapanyag kell hozzá és könnyen lehet sikerélménye az embernek, ami nagyon fontos tud lenni a kezdetekben.