A szörny

A szörny

     pókszázlábú

Ez most nem egy receptes bejegyzés lesz, hanem egy krízis helyzetről való történet. Most ahogy írom ezeket a sorokat hajnal háromkor a kanapén gubbasztva ideje értékelni az egy órával ezelőtt történteket. Hogy mi is történt? Én a világon mindenféle állatot elviselek, megnézegetem az élőhelyén hozzá sem érve. Ők élik a kis világukat és én is, nem háborgatjuk egymást. Azonban mégis van pár élőlény, amitől a hideg is kiráz és nem szívesen találkozom velük. Az elkerülő listám legalján a katicák állnak, mert bár szépek és barátságosak képesek az emberre rárepülni ezért nem szeretek a közelükbe kerülni. Őket követik a szitakötők, akik híresek repülőleszállónak nézni az ember bármely testrészét. Mintha a sejtjeink felszínén apró emberkék csápolnának, hogy „Ide, erre szállj le!” és ők úgy tesznek. Jönnek a nagy szárnyaikkal és félő, hogy szembe repülnek. Az előkelő 2. helyen található a cserebogár (és bármilyen más kiszámíthatatlanul kitines páncéljával manőverező bogár). Cserebogár és hosszú haj elég is ennyit mondanom és gubancos emlékek sorát idézem fel. Azonban van egy lény, amelyet ha meglátom sikoltva, üvöltve elborzadva dobom el az agyamat és csápolva rohanok a vele ellenkező irányba olyan törzsi táncot lejtve, amellyel a világ túlsó felén is felfogják, hogy a világvége itt van. Ez a kis izé a hétköznapi embernek valami százlábú lenne rá a megnevezése, de nem ez egy ikerszelvényes lény. Olyasmi, ami a bioszkönyvek réme és csak remélni tudtam, hogy kilencedikben találkoztam vele először és utoljára. De nem! Ez a… borzadájos valamire rákeresve ez nem ikerszelvényes rendszertani besorolás alapján, hanem a százlábúakon belül a becses neve a pókszázlábú. A kis állat húsevő, mint én csak hogy úgy véli, ő nálam fogja levadászni a vacsiját azokkal a nagy antennákkal hadonászva. Nem csoda, mivel az albérletbe való beköltözésem előtt a fűtés cserélve lett így a nagy falfúrások és egyéb munkálatoknak következtében előfordulhat, hogy ez a csábos csápos remek kis alagutaknak véli a csövek és a fal közötti 1-2 mm-es eltérést. Állítólag legyeket zabáló ártalmatlan éjszakai állat, aki a nedves helyeket szereti ezért előfordul fürdőszobában, konyhában. Én először a wc-n ülve találkoztam vele és nem vicc, de egy róla szóló cikkíró első találkozása is így történt, hogy csak oda pottyant valahogy. Én mondom, nevezhetne a kukkoló vagy perverz rovar címre. De miért is olyan szörnyű lény számomra? Azért mert a sötét és meleg helyeket kedveli, mint Oscar, csak míg ő szépen összegömbölyödve labda pitonhoz méltóan ellenne egy ilyen szituációban (de azért őt sem szeretném az ágyamban látni) addig ez a pókszázlábú jön és rohan félőrülten ide-oda mászva a maga gigantikus méretével. Most aztán hajnal 2-kor az ágyam mellett a falon grasszált, de résen voltam, mert úgy 2-3 hete párom karjába csimpaszkodva visítottam, hogy én bátor vagyok és az igazamért akárkivel harcba szállok, de mentsen meg attól a valamitől. Szóval a közelben volt a rovarirtó spray. Én lefújtam, a lábacskák meg zuhantak. Utána fújtam még biztos, ami biztos. De ez! Chuck Norris is ilyen állatokat tarthat hobbiból, mert a lény teljes felindulásból rohant föl az ágyon a rovarírószertől fénylő testtel és rohant felém az ágyon. Szomszédom biztos örülhetett, mikor halálsikolyok közepette ugrottam ki az ágyból. A Lara Croft-os vetődve lövöldözést imitáltam a flakonnal és közben üvöltöttem. Nem viccelek, szóról szóra így történt. Nyertem, de ára volt. A szobában még most is szellőztetek, pedig közben fél 4 lett. Az ágyam helyett kénytelen leszek ideiglenesen a kinyitott kanapén elszállásolni magamat. Puma úrral innen írom az egész esetet és közben Oscar terráriumát figyelem, aki szintén éjszakai állatként elképesztően örülhet nekem, hogy még mindig ég a villany. Igazából eddig 4 alkalommal hozott rám kisebb frászt ez a szörny, de állítólag egyesével szokott előfordulni és jelenléte természetes és hasznos is. De akkor miért ilyen hátborzongató és miért ilyen tolakodó a viselkedése? Most akkor képzeljük el ugyan ezt gyógyító varázserejű póni-egyszarvúakkal. Ül az ember a wc-n és akkor egyszer csak bezuhan a barna patás plusz 2 lábbal barna szőrzettel nagy csápokkal és azonnal kalimpálna a létező legfurább testhelyzetben. Majd ha ezt a találkozást kihevertük a plafonról vigyorogna rád, mint a horror játékból a Boogeyman. Végül kicsit sem hívatlanul bebújna az ágyadba és közelítene feléd. Nem tudom ki az, akinek az jut eszébe, hogy „Jaj de jó, hogy itt vagy! Milyen kis hasznos vagy és csak segíteni akarsz nekem.” Nem, épp elég darabolós film kezdődött már így, ráadásul cipészek álma barátunk esetenként bűzt is ereget és harapni tud a leírások alapján. Állítólag órákig viszkető érzést okoz és kis piros foltot. Szóval büdös, harap és az éjszaka közepén rád akar mászni. És én itt mondtam, köszönöm én lefújnám a dolgot itt, szó szerint.

Ui.: Azoknak üzenem, akik szétkenés során darabokra vágják és egy része a testnek eltűnik: a lábai újra nőnek…. muhahaha